Most induló sorozatunk fókuszában a szerzői jogi törvény, az Artisjus, valamint a internetes letöltésekkel kapcsolatos jogi kérdések állnak. Az első részben a Lehet Más a Politika (LMP) kalózpárti platformjának arcaival, Maróy Ákos szakértővel és Hajdu Marcsi képviselő-jelölttel közlünk interjút, akik meglehetősen sarkos álláspontra helyezkednek a témában. Az LMP kalózai liberalizálnának.

Koncertblog: A nemzetközi érában egyre-másra alakuló önálló kalózpártokkal ellentétben, közösen bontottatok vitorlát. Miért?
Maróy Ákos: A Kalózpárt alapítói mind LMP szimpatizánsok, legalábbis én és Bodoky Tamás már az LMP párttá alakulása előtt is szimpatizáltunk velük. Már a megalakulásunkkor szembesültünk azzal, hogy a magyarországi választási rendszer nem kedvez egy „egytémájú” pártnak, a magas, öt százalékos parlamentbe jutási küszöb miatt, ezért mi úgy gondoltuk, hogy ezt a politikai tartalmat egy létező szervezetbe kell integrálni. Meg is kaptuk a kalózpártban gondolkozó arcoktól, hogy nem vagyunk önállóak, ami igaz. Erre azt mondjuk, hogy próbálják megcsinálni, mi támogatnánk.

Hajdu Marcsi: Az LMP-n belül mindig is megvolt a szándék a téma fölkarolására, így végül ez a két akarat találkozott, és lett a kalozpart.org az LMP egyik platformja; Ákosék feladata, hogy kommunikáljuk a kalózpárt ideológiai körébe tartozó koncepciókat és beépítsék az LMP programjába.

Az LMP legalizálná a fájlcserét. Ha kalózok, akkor legális letöltés?
MÁ: A közhiedelemmel ellentétben sem a Svéd Kalóz Párt, sem mi nem támogatjuk a teljes körű legális letöltést. A kalózpártok egy mérsékeltebb álláspontot képviselnek az olyanfajta szélsőséges aktivizmusal szemben, mint a Pirate Bay-é, akik a teljesen legális letöltésért állnak ki, azaz a szerzői jog teljes kizárásáért, akár saját egyéni szabadságuk kockáztatásával. Egy fenntartható üzleti modellért küzdünk, melyben az alkotók is pénzhez jutnak, viszont nem korlátozzák a szükségesnél jobban a kulturális tartalmak cseréjét és újrafeldolgozását.

Mit jelent ez a gyakorlaban?  
MÁ: Javaslatunk a svéd Kalóz Pártéval egyenértékű, azt szeretnénk, ha az alkotókat az első publikálástól számított öt évig védené a szerzői jog, szemben a mai szabályozással, mely szerint az örökösöket még a szerző halála után 70 évvel is megilletik a jogdíjak. Magyarországon ebből a szempontból a Bartók örökösök a mérvadók, számíthatunk rá, ahogy közeledik Bartók halálának hetvenedik évfordulója (2015-ben lesz - a szerk.) megint módosítani fogják a törvényt.

Ez csupán feltételezés.  
MÁ: A gyakorlat mindenesetre azt mutatja, hogy minden ország egy emblematikus személy halálához igazítja a védelmi jogot. Nálunk eredetileg a halál után ötven évig tartott a szerzői jogi oltalom (1969. évi III. törvény), ám, ahogy közeledett az ötvenéves Bartók évforduló, úgy indult meg a lobbi, míg végül hetven évre módosították a védelem idejét (1999. évi LXXVI. törvény). Angliában kicsit rövidebb a szerzői jogi oltalom ideje, ezért most a beat korszak sztárjai kerülnek olyan helyzetbe, hogy lassan nem kapják a jogdíjat, és aggódhatnak mi lesz a palotáikkal, míg Amerikában ez a szerzői jogilag preferált személy Walt Disney.

A művészek és utódjaik dolgozzanak keményen, ahelyett, hogy a babérjaikon ülnének?
MÁ: Ismerek olyan művészeket, akik elvárják, hogy a társadalom tartsa el őket, miközben nagyon megkérdőjelezhető, hogy amit alkotnak, az mennyiben értékes. Úgy gondolom, fontos, hogy az ember olyat alkosson, ami az aktuális igényeknek megfelel.

HM: Itt vitatkoznék, hiszen Mozartnak sem jövedelmezett jól a zeneszerzés, mégis szívesen hallgatjuk ma a műveit. Az viszont biztos, hogy az alkotók nem az unokáik életszínvonalára gondolnak, amikor műalkotást hoznak létre. A mi támogatásunk abban áll, hogy megkönnyítenénk az alkotások létrehozását, közzétételét, feldolgozását, valamint a kiadók monopol helyzetének csökkentésével nagyobb mozgástérhez juttatnánk a szerzőket. Megszűntetnénk az Artisjus által bitorolt adószedői funkciókat, hogy a vásárlónak már csak a kiadás költségeit kelljen megfizetni.

MÁ: Az álláspontunkat leginkább azok fogják támadni, akik megszokták, hogy negyven éve nem csinálnak semmit, de még mindig csordogál a pénz kasszájukba. A különböző művészeti alkotások mögött általában üzleti modellek állnak, ami filmek vagy zenei művek esetében úgy néz ki, hogy a műnek az első pár hónapban, de legalábbis az első évben a teljes gyártási költséget be kell hoznia. Ezután következik egy lecsengő ciklus, amely a mű profitabilitását már nem befolyásolja, ezért úgy gondoljuk, hogy innentől ne korlátozzák a terjesztést, mert óriási terhet rónak a társadalom egészére.

Az Artisjus szerint mindez azt vonja maga után, hogy a médiumok előszeretettel játsszák majd az öt évnél idősebb műveket, hiszen ingyen elérhetőek lesznek.
MÁ: Amikor ezt mondják, nem veszik figyelembe az újdonság varázsát. Az előző kérdéshez visszakanyarodva, el kéne gondolkozni azon, vajon miért éri meg a filmgyártóknak, hogy fizessenek például az indavideónak azért, hogy az ingyen közzé tegye akár két-három éves filmjeiket is (az Indavideo egyébként az Arisjussal is megegyezett a filmes jogdíjakról). Ez a folyamat jó példa arra, hogy a filmgyártók is felismerték, igenis van hozománya a széles körű hozzáférésnek, amely egyfajta marketing eszköznek sem utolsó.

A végén még kiderül, csak több pénz üti a markukat.
MÁ: Valóban, hiszen, ha olcsóbb lesz a tartalom, többet és könnyebben fogunk fogyasztani. Jelenleg, ha létrehozol egy alkotást, rengeteg energiát kell ölnöd abba, hogy véletlen se legyen benne olyan háttértartalom (zene, műsor, plakát), ami szerzői jogdíjas, de, ha mégis, akkor egy szerződéskötésekkel teli aknamezőn kell végig menned, ami akár milliós nagyságrenddel is megdrágíthatja a projektedet. Ha megnézzük a klasszikus szerzők műveit, sok esetben népi motívumoknak az újra feldolgozásaival találkozunk. Ha ők használhatták szabadon a népi motívumokat, a maiak miért nem? Azok a művek, amiket az emberek az utcán mondatokban, félszavakban idéznek már a népi kultúrának a része, függetlenül attól, hogy a honfoglalás előtt-után vagy 2004-ben keletkeztek.

Tételezzük föl, hogy teljesül a célotok. Milyen technológia védi majd az öt évnél fiatalabb műveket a szabad letöltéstől?
MÁ: Bár ettől még nagyon messze vagyunk, szerintem ez nem technológiai, sokkal inkább erkölcsi kérdés.

Egy morálisan felnőtt, becsületes társadalom képét vetítitek elénk. Megértünk már erre?
MÁ: A jogrendszernek összhangban kell lennie az aktuális társadalmi morállal, már pedig mind a fájlcserélők, mind a Szlovákiában vagy Romániában üres adathordozót vásárlók (ezen országokban nincs üreshordozó jogdíj - a szerk). morális érzéke azt súgja, ez rendben van. Nem arról van szó, hogy mindezzel meg akarják fosztani a szerzőket a jussuktól, hiszen koncertre, moziba, kiállításra mindannyian járnak, sőt bizonyos kimutatások szerint a fájlcserélők több zenét vesznek, mint a nem letöltők.

Mennyi esély láttok arra, hogy a kalózpártok eredményesen szembe tudnak szállni a rendszer fenntartásában érdekelt nemzetközi lobbival?
MÁ: A kalózpártrok célja rövidtávon éppen az, hogy az internetes szabadság kérdése része legyen a politikai diskurzusnak és ezzel a jogalkotást is befolyásolják.

Egy esetleges parlamenti szerepben hajlandók lennétek céljaitoktól elrugaszkodni, kompromisszumokat kötni?
MÁ: A kompromisszum nem a céltól való elrugaszkodás, hanem egy lépés a cél felé. Egyikünknek sincs illúziója abban a tekintetben, hogy a következő szerzői jogi törvény a mi végső célunk megvalósulásáról fog szólni. Első lépésnek el tudnánk fogadni, hogy a művész élete végéig tartson a copyright, mert akkor például József Attila jogutódja nem tudná leszedetni a Magyar Elektronikus Könyvtárból a mester összes versét.

Kíváncsiak lennénk, a többi 35 kalózpárt osztja-e a véleményeteket. Izzanak a vonalak?
HM:  Voltak próbálkozások az együttműködésre, de elég hamar elhaltak, jobban mondva be sem indultak. Az LMP egyébként, mint megfigyelő részt vesz az európai Zöld Pártok blokkjában, amelybe a Svéd Kalóz Párt is tartozik. Általában is elmondható, hogy a klasszikus, mára már sok tekintetben értelmét vesztő politikai tagozódások közül a zöld mozgalomhoz áll legközelebb kalózok témája; de említhetjük még Szervác Attila (a Kalózpárt platform egyik atyja - a szerk.) World Copy Day kezdeményezését is, melynek szintén van nemzetközi vonatkozása.

MÁ: A World Copy Day lényege, hogy a szerzők saját műveiket megosztják egymással, így kézenfekvő, hogy a Creative Commons (CC) - amelynek Szervác Attila és magam is hazai alapító tagjai vagyunk, míg a magyarítási folyamatot Bodó Balázs vezényelte le - elég integráns része ennek. Azonban törekvéseink ellenére sem teljeskörűen használhatók a CC egyesület nyújtotta alternatív liszenszenek Magyaroroszágon.

Tehát nem elég, ha CC liszenszel jelzi a szerző, hogy nem kér az Artisjus védelméből? 
MÁ: Nem. Például annak az üreshordozónak sem csökken a díja, amelyre te a saját műveidet másolod. Az a faramuci helyzet, hogy a másolónak kell bizonyítani ártatlanságát, azaz azt, hogy a másolt tartalom nem az Artisjushoz tartozik (az üreshordozó jogdíjat vissza lehet igényelni az Artisjus panaszirodájában). A legabszurdabb az egészben, hogy a törvény szerint az Artisjus kezeli a külföldi zenészek szerzői jogait is. Tehát, például a Nine Inch Nails CC cimke alatt - ami esetükben a mű szabad másolhatóságát jelenti - kiadott lemezét addig nem lehet legálisan letölthetővé tenni magyar website-on, amíg Trent Reznor Magyarországra nem utazik, hogy az Artisjusból kilépjen.

HM: Hozzátenném, hogy ez egy magyar szerzőnek sem egyszerű, Szervác Attila precedens jelleggel most próbálkozik azzal, hogy kieszközölje az Artisjusnál egy olyan szerződés módosítást, hogy közös jogkezelésen belül, hogy önmaga határozza meg a szerző jogot és  ne kezdjen automatikus jogkezelésbe. Azt szeretné, hogy a közös jogkezelő az ő műveivel kapcsolatban ne érvényesítsen olyan vagyoni jellegű követeléseket, amelyekre nem tart igényt. 

Apropó, miért nem témája az LMP-nek az Artisjus-szal kapcsolatos anomáliák föltárása?
HM: Az lesz. Szeretnénk vitákat szervezni, ahová a kalóz pártiakat, jogászokat, zenészeket egyaránt meghívjuk. Talán ez az Artisjus érdeke is lenne, mivel valószínűleg az átláthatatlanságuk miatt keringenek olyan legendák, hogy a 33 tagú választmányt megszavazó közgyűléseiket direkt szombat délelőttre rakják (amikor a hétvégén föllépő zenészek többsége alszik) és mozgásképtelen öregekkel szavaztatják meg a napirendi pontokat.

MÁ: Keveset lehet tudni arról, hogy az Artisjus milyen kritériumrendszer alapján osztja el a beszedett jogdíjakat a tagjai között; egyesületként, csak a tagjainak köteles adatokat szolgáltatni, a nyilvánosságnak nem. Ha nem is hivatalosan, de annyit lehet tudni, hogy az Artisjus a hazai szerzőket előnyben részesíti a külföldi cégekkel szemben. És, bár mi nem a magyar szerzőktől akarunk pénzt elvonni, az átláthatóság követelésével mégis ezt érhetjük el. Persze ettől még a mostani rendszer rossz, akkor is ha a feltételezhető protekcionizmus a magyar alkotók érdekeit is szolgálja.

HM: Ahhoz, hogy az Artisjus átláthatóan működjön, először a szerzői jogi törvényen kellene változtatni. Felháborító, hogy társadalmi kontroll nélkül büntető jogi következményekkel fenyeget egy szervezet, ami papíron nem is hatóság.

Hogyan fenyeget az Artisjus?
MÁ: Elsősorban jól működő ellenőri hálózattal rendelkezik, embereik rendszeresen járják az országot, betérnek klubokba, kocsmákba, fodrászatokba, legújabban szalagavatókra, ahol szól legalább a tévé vagy a rádió, és mint a régi komcsi rendőrök kacsintanak: „most akkor elnézzük a törvénysértést, ha ki tetszik fizetni”. Persze külföldön extrémebb esetekről is hallani, például Angliában egy a raktárban dudorászó kislányt akartak jogdíj fizetésre kényszeríteni miután kikapcsoltatták a rádiókat az üzletben. Említhetnénk a legújabb csekk küldözgetős módszert is, ami mostanában ütötte fel a fejét Angliában vagy Németországban, és amivel egyéni felhasználókat fenyegetnek meg fizetési meghagyásokkal. A tény, hogy a fenyegetőzésből több pénzt lehet csinálni mint az eladásból, azt is jelenti, hogy megéri fenntartani a rendszert és a legtöbb kiadónak esze ágában sincs olyan platformot létrehozni, ahol összes zenéjük elérhetővé válna streamelhető és letölthető változatban. Persze, főleg korábban rendszeresen lehetett razziákról hallani, például a BME-s kollégiumban történt egy masszív géplefoglalás. Nem razziás sztori, de idevág egy Tilos Rádiós remix verseny története is, a Nomada együttes számait lehetett újra keverni. Ám a szervezők hiába kérték Artisjust, hogy állapítson meg kedvezményes (0) jogdíjat CC-s remix-albumra, az nem tette meg. Így, hogy a zenekar megkapja az üreshordozó díjat (amit többek között a megjelent lemezek után beszedett mechanikai jogdíj alapján osztanak fel), be kellett fizessük a normál piaci jogdíjat. Olyat is hallottam, aki a saját galériájában a saját műveit állította ki, de hozzá is bekopogtak.

Ez elég követhetetlennek tűnik. Egyszer itt, egyszer ott tűnnek fel.  
MÁ: Biztos vagyok benne, hogy szisztematikusan járnak el, arra indulnak, ahol a legkisebb ráfordítással a legtöbb bevételt remélik (az idei év prioritási területe például a videomegosztó-szolgáltatás lett, jelenleg is folynak a tárgyalások az Artisjus és a két legnagyobb hazai portál, így az indexes indavideo és az origós Videa között – a szerk.). Azokon a területeken viszont, amelyek aktuálisan nem esnek ebbe a körbe, úgymond türelmet deklarálnak, tehát azt mondják, hogy jó-jó fiúk a saját site-otokra kirakhatjátok, nem megyünk utánatok – holott megtehetnék. Ezzel a "húzd meg-ereszd meg" taktikával érik el, hogy a jogrendszer ne változzon.

Ennek némiképp ellentmond, hogy a januári MIDEM-en (a világ legnagyobb éves zeneipari szakvására Cannesban) a német GEMA és hét szerzői jogi szervezet, köztük az Artisjus összefogott annak érdekében, hogy létrejöjjön az egységes európai szerzői jogi törvény, mi több, elképzelésüket már át is adták az Európai Bizottságnak.
MÁ: Furcsa módon örülnénk, ha ez megtörténne, mert akkor legalább bekövetkezne a jogharmonizáció, tudni kell ugyanis, hogy alapvetően a több mint százéves Berni Egyezmény az, ami megköti a kezünket. Ez gyakorlatilag olyan, mintha bezárták volna az autóba a kulcsot, az egyezmény ugyanis megakadályozza, hogy a különböző országok szerzői jogi törvényeiket megváltoztassák.

Hajdu Marcsi, nyelvtanár, politikus. Már a rendszerváltáshoz kapcsolódó tüntetéseken is részt vett, akkoriban lelkes Fidesz-szimpatizánsaként. Később a Critical Mass kerékpáros mozgalomnak és a Tudatos Vásárlók Egyesületének aktivistája. Fontosnak tartja a társadalmi diskurzust, több a legszélsőségesebb álláspontokat fölvonultató vitát moderált. Részt vett például 2008-as rostocki G8-as csúcstalálkozó és a koppenhágai klímacsúcs köré szervezett megmozdulás sorozatokon. Megalakulása óta a Lehet Más a Politika Választmányának tagja, jelenleg a párt Balatonfüred környéki képviselő jelöltje, és övé a párt estleges országos listájának 15. helye. Az LMP-n belül ő a kalózpárti platform politikai felelőse.

Maróy Ákos szoftveres szakember, médiaművész, közéleti aktivista. Korábban a Tilos Rádió és új média felfogást propagáló Nextlab aktív tagja. Jelenleg részt vesz például a Nyílt Szabvány Szövetség munkájában. Tagja a tokiói double Negatives Architecture csoportnak, amelyben a velencei Bienalén is sikerrel bemutatott építészeti-médiaművészeti projekten dolgozik magyar, japán és svájci kollégáival. Emellett kritikai írásokat jelentet meg különböző internetes oldalakon. Alapító tagja a 2008-ban létrejött Creative Commons Magyarország Egyesületnek. 2009 júniusában a zeneszerző Szervác Attilával és az újságíró Bodoky Tamással megalapítja az LMP kalózpárti platformját. A párt szakértőjeként ő szerkeszti az LMP égisze alatt működő kalozpart.org weboldalt.

Grünczeisz Kata, Bognár Péter

Hasonló posztok:

1. Kerekasztal a szerzői jogokról – LIVE
2. Röghöz kötött szerzői jog
3. Fagyos vita a Tűzraktérben
4. Egyenetlenül csorog – zenészek az Artisjusról

Told ki Facebookra