Mikor Várkonyi Attilát, a dj Dominique néven is ismert médiaveteránt kinevezték az Magyar Televízió Szórakoztató Főszerkesztőségének élére, nyomban megjegyezte, hogy közszolgálat és nézettség nem egymást kizáró fogalmak.
Az még érthető is, hogy rögvest elindította a régi magyar zenéket osztó műsorokat: hétköznaponként láthatjuk napi bontásban a majd egy órás Magyar Rock, Magyar Pop, Magyar Válogatott, Magyar Retró és Magyar Bulizene címűt.
Pechünkre a Magyar Pop etapot kaptuk el tegnap este, melynek kínálatából Fenyő Miki, Szikora Robi és Demjén Rózsi bele is fér az ízlések és pofonok különbözőek kategóriába, sőt a fölsorolt zenészek tehetsége sem nagyon vitatható. Valószínűleg ők is kikérnék maguknak, hogy a kilencvenes években egyértelműen kereskedelmi céllal létrehozott projektekkel kerülnek egy válogatásba.
A minden mértéket alulmúló Carpe Diem vagy Baby Sisters nevű produkciók jogdíj forintokhoz jutatása csöppet sem közszolgálat, legfeljebb a dj-főszerkesztő ízlésficamáról árulkodik. Ugyanakkor, ha már a magyar zenészek támogatása az irány, akkor hol késnek a friss, igényes könnyűzenék a királyi tévé képernyőjéről (melyek egyike-másika talán még több nézőt is vonzana, mint egy méltán elfeledett lánybanda a kilencvenesekből)?