Az angol Planet Rock rádió weboldalán megszavaztatta hallgatóit, melyik minden idők legjobb koncertlemeze. Az első három tök ugyanaz, mint amit a Classic Rock magazin olvasói hoztak ki legjobbnak hat évvel ezelőtt.

Az a jó a rockújságírásban, hogy amikor a szerkesztőségnek éppen nincs más ötlete, mindig elő lehet állni valami alltime, ever, minden idők listával. Az olvasók úgyis szeretik az ilyeneket, aki a kedvencét látja rajta, az örül, akinek meg kimarad, vagy méltatlan helyre kerül a favoritja, az írhatja a „mégis, mi a pöcst képzeltek” jellegű kommenteket. Aki igazán ügyes, az ráadásul a munkát is rábízza az olvasókra, szavazzák meg ők, mi szerintük a legjobb.

Az angol Planet Rock Radio most épp minden idők legjobb koncertalbumait gyűjtötte össze a hallgatók szavazati alapján. Az adó a klasszikus rockra specializálódott, a lista is ezt tükrözi. Első helyen az ír Thin Lizzy 1978-as Live and Dangerous című dupla lemeze végzett, az utolsó pillanatokban lehajrázva a Deep Purple 1972-es dupla albumát, a Made in Japan-t. A harmadik helyre megint csak egy 70-es évek béli, szigetországi rockbanda által készített dupla került, az UFO 1979-es Strangers in the Night albuma. A nagy vesztes a Rush lett, akinek három albuma is bekerült a legjobb 40-be (All the World's a Stage – 1979, Exit...Stage Left – 1981, Rush in Rio- 2003), de pont emiatt megoszlottak a rajongók szavazatai, így a legjobb tíz közé már egyik sem jutott be. A listára azért mutatóba befért pár frissebb lemez, mondjuk azokat is mind veterán bandák, előadók készítették (Thunder - 20 Years And Out: Hammersmith Apollo July 2009, David Gilmour - Live In Gdańsk – 2008, vagy éppen a már említett Rush in Rio)

Érdekesség, hogy amikor hat évvel ezelőtt a Classic Rock nevű angol magazin voksoltatta meg olvasóit minden idők legjobb koncertlemezeiről, ugyanez a hármas végzett az élen. Náluk is a Thin Lizzy koncertlemez lett az első, az UFO album viszont megelőzte a harmadik helyre szorult Made in Japan-t. (A további eredmények: 4. AC/DC – If You Want Blood, You've Got it, 5. Led Zeppelin: How The West Was Won, 6. Who: Live at Leeds, 7. Judas Priest: Unleashed in the East, 8. Hawkwind: Space Ritual, 9. Rush: Exit … Stage Left, 10. Rory Gallagher: Irish Tour)

Dehát ahány ház, annyi szokás, a magát stílusosnak vélő Stylus magazine négy évvel ezelőtt összeállított ötvenes listáján például Bob Dylan az első a Bootleg Series, Vol. 4: Live 1966, “Royal Albert Hall” Concert albummal, megelőzve Johnny Cash At Folsom Prison lemezét, illetve a Talking Heads: The Name of This Band is Talking Heads című korongját (a további sorrend: 4. James Brown: Live at the Apollo, 5. Nirvana: MTV Unplugged in New York, 6. The Who: Live at Leeds, 7. Kraftwerk: Minimum-Maximum, 8. Led Zeppelin: How the West Was Won, 9. The Clash: Live: From Here to Eternity, 10. Miles Davis: Live – Evil). A Rolling Stone legjobb huszonötjébe meg belefért Wilco, Daft Punk és Jay-Z lemez is.

A csúcs viszont mindenképp a Mojo Magazin, az angol havilap 1998-ban összeállított listája már annyira súlyos, hogy oda az 1975 utáni évekből már csak egy lemez, a Nirvana 1993-as Unplugged-ja tudott bekerülni.

Hasonló posztok:

1. Az óév legjobb koncertjei
2. Megint a listák élén a Rolling Stones
3. Kanyarban az új The Trousers-lemez
4. Sógoréknál megint jobb
5. Áprilisban új Kylie Minogue lemez

Told ki Facebookra